Szülõknek

A mozgásterápiák erdejében

Mint szakember, szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy jól ismerem a mozgásterápiák széles tárházát , igyekszem minél több konferencián és képzésen részt venni. Mint édesanya, pedig jól látom, hogy szülőként nem is olyan könnyű eligazodni ebben az ismeretlen világban.

Ez a bizonytalanság csak fokozódhat, amikor nem „csak” megelőző jelleggel keresünk megfelelő mozgásformát a csemeténknek, hanem a nevelési tanácsadó, a neurológus, vagy egyéb a gyermekkel foglalkozó szakember javasol mozgásfejlesztést gyermekünknek. Itt a szülő reakciójától függ minden.

Ha látta gyermekét a vizsgálati helyzetben és látja, érzi, hogy gyermekével probléma van, azonnal fejlesztést keres. Ez bizony nem egyszerű. Az interneten sokfélét lehet olvasni. A „laikus” oldal azt írja, „ússzon ez a gyerek, az mindenre jó”! Vagy, karatézzon, esetleg jógázzon, ott majd önfegyelmet tanul! Lány esetében, „miért nem jár ez az aranyos kislány RSG-re, vagy balettre?” … és jó szülőként visszük is egyre, kettőre, háromra, ehhez igazítunk edzést, nyelvórát, gyerekzsúrt, szolfézst (merthát a zene mindenre orvosság) és egyéb különórákat.

A „szakember” oldal szakszavakkal dobálózik, úgymint: „Járjon alapozóra!” Vagy: „anyuka, vigye szenzorosra ezt a gyereket!”. Esetleg „Téesemtét” próbálták már? Végül: „íenpépéről hallottak már?” Adabszurdum: „Ayres (ejtsd:érisz) terápiát javasolnék!” …és akkor szülőként vagy elborzadunk, hogy „Úr Isten, mi baja a gyerekemnek!” vagy felháborodunk, hogy „két úszás és két foci mellé mozgásterápia?!” Illetve „jó-jó ügyetlenke, de mi köze van a mozgásnak ahhoz, hogy nem figyel az órán, esetleg nem tisztán beszél?

Sok esetben megijedünk és visszük „fűhöz-fához” és máris ott tartunk, hogy „két csoportos téesemté mellé egy érisz és otthon még íenpépézünk is” e mellett focizunk, úszunk, szolfézs, idegen nyelv, logopédia, mert a legjobbat akarjuk. De tényleg ez a legjobb? A fenti erdős hasonlattal élve, nem látjuk a fáktól (a terápiák) az erdőt ( a saját gyermekünket) a maga szépségében, minden hibájával együtt, csak a nehézségeire, problémáira koncentrálunk.

A másik verzió, ha a szülő nem látta a vizsgálatot, vagy a vizsgáló szakember nem győzte meg, ill. ő maga nem tapasztal problémát, nem viszi sehova gyermekét. Itt is több ok szerepel: Nem visszük hiszen „még olyan kicsi”, „ráér még járni” vagy éppen „mikor legyen gyerek, ha nem óvodás korában”. Így hát várunk, mert azt gondoljuk, hogy majd „megérik”. Ez esetben sokszor azt érjük el, hogy addig sikerült húznunk a dolgot, hogy egy meglévő problémánkhoz, már pszichés tünetek is társulnak. Eddig csak a mozgása volt „ügyetlenke” mostmár a körmét is rágja, vagy verekszik, nagyobb gyermek esetében bár heti kétszer járunk úszni, háromszor van zongoraóránk és még focizik is, az órákon mégis képtelen koncentrálni. Babáknál különösen résen kell lenni.

A mozgás, már ebben a korban is, nem „csak” ügyességet, vagy „ügyetlenséget” takar, hanem a tanulás alapját. Itt persze nem az iskolai értelemben vett könyv-ceruza helyzetről beszélünk, hanem egészen tág (pszichológiai) értelemben véve, a tanulás nem más, mint a külső környezet ingereire adott adaptív (megfelelő) válasz. Vagyis a gyermek a mozgáson át tanulja saját magát. A testrészeit, a tárgyak állandóságát, azt hogy képes a környezetét befolyásolni, ebben változásokat eszközölni. Nem más ez, mint kompetencia élmény. Magyarul: értek hozzá, meg tudom csinálni! Ez mozgatja a babákat és ez a további személyiségfejlődésünk alapja is. Ha már itt babakorban „elsiklik a figyelmünk” a fontos dolgok felett, a gyermek óvodás, vagy iskolás korában ez valahogy jelentkezni fog.

Kiút az erdőből, avagy az alkalmazott terápiákról:

Ez az oldal arra hivatott, hogy a szülőknek nyújtson támpontot, vajon melyik mozgásterápia mit takar, melyiket érdemes választani. Előre szeretnénk leszögezni, mozogni mindig jó! E sorok írója nem terápiás csatatérnek tekinti a terápiákat, hanem megannyi lehetőségnek, ahol valóban a gyermeknek legmegfelelőbb terápia megválasztása a cél. Ez nyilván a szakember ajánlásán is múlik, de szülőként mégis betekintést nyújt abba, hogy mit és hogyan is csinál a gyermek a mozgásfoglalkozás alatt.

Néhány terápiát meghatározó szempont: • a gyermek kora • egyéni fejlettségi szintje • temperamentuma • mi célunk a mozgással? • az alapprobléma gyökere A csoportba kerülés mindig, minden terápia esetén egy alapos vizsgálattal kezdődik. A gyermekkel játszanak, vagy nagyobbakkal különböző feladatokat oldatnak meg, miközben figyelik a gyermek viselkedését, együttműködését,feladattartását, rugalmasságát, stb..Ha gyanítják a bajok okát (miért gyenge az izomtónusa, miért ügyetlen, miért nem tud figyelni, miért szorong?) ezeket általában visszavezetik mozgásos / idegrendszeri okokra.

Baba terápiák

Katona-módszer

Korai fejlesztőkben egészen pici babáknak ajánlják, akik születésükkor már gyenge izomzattal jönnek a világra. A fejlődésneurológiai osztályon a szülőket megtanítják saját gyermekük tréningezésére.

Dévény-módszer

Dévény Anna (Panni néni)masszírozását csak szakgyógytornászok végezhetik. Ma már nagy divat „Dévényre járni” ám úgy gondolom, alapvetően az eltérő mozgás menetű és nem eltérő mozgás ütemű babáknak szól a módszer alapvetően. Nem mozgásterápia, inkább masszírozás, nem összekeverendő a prevencióként is használt babamasszázzsal. Egészen pici kortól kezdve, a járás kialakulásáig foglalkozik a gyerekekkel.

Terápiák ovisoknak

TSMT

A tervezett szenzo-motoros tréning csoportban, ahogy a neve is mutatja, nem alkalmanként változik a fejlesztés, hanem előre tervezetten egy pályát épít fel a gyerekeknek, ahol az alapvető mozgásmintáktól (kúszás-mászás) indulva, a labdás és gördeszkás feladatokon át rengeteg mozgással ismerteti meg a őket, mindezt külön edzéselméleti alapokra épített tréningekre bontva. Sok érdekes, a gyermekek számára izgalmas eszközzel dolgozik, egy pálya 4 alkalommal van fent, utána változik. Az egyéni vizsgálat eredményeinek tükrében létezik csoportos és egyéni fejlesztési formája is. Különösen alkalmas óvodások fejlesztésére, már kiscsoportos kortól. Bár az óravezetés kerete és a feladatsor adott, a játékos mozgásformák (nyuszi ugrás, gólya lépés..stb.) kellemes kikapcsolódás a gyerekeknek.

DSZIT

A dinamikus szenzoros integrációs terápia, vagy, ahogy a köznyelvben elterjedt (Ayres- terápia)alapelvében különbözik a többi mozgásterápiától. Abból indul ki, hogy minden gyermekben benne rejlik a „gyógyulási vágy”. Ezt az öngyógyító folyamatot keltjük életre sok színes eszközzel, változatos, játékos keretbe ágyazva. Ebben a terápiában a „gyermek vezet” a jó terapeuta a gyermek által választott játékba „csempészi bele” a fejlesztési feladatot. Attól szenzoros, hogy az érzékszerveken át bejutó információkkal „dolgozunk”. Integrációs, hiszen ezeket az információkat a gyermek idegrendszere feldolgozza, egységbe rendezi, annak érdekében, hogy mindig a helyzetnek legmegfelelőbb (adekvát) választ adja, dinamikussága pedig abban rejlik, hogy a lelki folyamatokra helyezi a hangsúlyt, tiszteletben tartva a gyermek akaratát és életkori sajátosságait. (bővebben a weblapon( www.dszit.hu) A feladahelyzetek ebben a terápiában inkább próbák, kihívások. Mindent ural a játék és a mese. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem csinálunk semmit. A „csak játék nagyon sok mindent takar.(ld: Dr. Szvatkó Anna: Hiszen ez csak játék c. cikke) Ebben a terápiában nem sietünk sehova. A gyermek saját tempóját követjük és mindig jut idő egy kis rajzolásra, mesére is.

Alapozó terápia

Általában 5 éves kortól ajánlják, saját tapasztalatom azt mutatja, hogy nagyon jól együttműködő nagycsoportosokkal, illetve kisiskolásokkal igazán eredményes és élvezetes. A gyakorlatok gimnasztika jellegűek, viszonylag magas ismétlési számmal.(Fejemelések, lábemelések..stb.) Az órán a terapeuta ütemez, az első 15 feladat ugyan az, a többit a terapeuta alakítja a csoport fejlettségi szintjének megfelelően. Viszonylag kevés eszközzel dolgozik,a nagycsoportos fejlesztés heti kétszer 1 órában zajlik, a kiscsoportos heti háromszor 90 perc. Alapozó terápia jellegű gimnasztikai gyakorlatokkal dolgozik a Kulcsár módszer is.

INPP

Maga az elnevezés egy intézményre (Institute for Neuro-Physiological Psychology)(Neuro-fiziziológiai Pszichológia Intézet) utal. A vizsgálat központi kérdése a gyermekek primitív reflexprofiljainak megléte, vagy integrálódása. Ezek a reflexek, az idegrendszer éretlenségét mutatják. (Sally Goddard Blythe és Peter Blythe írt a témában erről érdekes könyveket)Maga a gyakorló program egy hasi, egy háti gyakorlattal dolgozik. Napi gyakorlást igényel. A jóga és a gimnasztika elemeit ötvöző gyakorlatokat viszonylag kevés ismétlési számban (3-5), de lassan kell végrehajtani. A gyakorlatok hatékonyságát erősen befolyásolja a végrehajtás minősége, ezért nagyon jól együttműködő hatéveseknek, vagy idősebbeknek ajánlott.